1. nap

Megváltoztattuk az útitervet, mivel a szállásunk teljesen máshol volt, mint azt előzetesen terveztük. Óriási szerencsénkre Szádalmáson, Maklár testvértelepülésén sikerült szállást találnunk. :) 

Első nap tettük meg a leghosszabb utat. Egészen a szepesi várig meg sem álltunk. Nagyon jó élmény volt, ahogy az alagútból kijöttünk, és előttünk volt Közép-Európa legnagyobb vára. Természetesen a legmeredekebb úton közelítettük meg. Sajnos a felsővárat rekonstruálják, így le volt zárva.   A szepesi várnál meghallgattuk az egyik csoport idegenvezetését. 

Lőcsén a belvárost néztük meg. Az egyik csoport bemutatta a város történelmét, a lőcsei fehér asszony történetét. Megbeszéltük, milyen funkciója volt a szégyenketrecnek, megnéztük kívülről a városfalat. Élmény volt az is, hogy angolul kellett beszélni a fagyisnál, így végre érezték a diákok, hogy van értelme az idegen nyelv tanulásának. Ahogy mentünk Szádalmás felé, Poprád környékén nagyon jól lehetett látni a Tátrát. Ott még hó volt a csúcsokon. 

Este kigyönyörködtük magunkat a szádalmási szálláson, nemcsak a régi épületek, hanem a Gömör-Szepesi-érchegységre nyíló kilátás is ámulatba ejtett minket. 

2. nap

Az egyik szádalmási férfi intézte nekünk a belépőket, az időpontot a betléri kastélyba, sőt: a hivatalos idegenvezetés után ő folytatta velünk a sétát a kastély kertjében. Őt is Maklárról ismerjük, hiszen rendszeresen járnak falusi rendezvényeinkre.  Az egyik csoport ismertette itt is a kastélyról a tudnivalókat. A jól sikerült látogatás után puzzle-t raktak ki a diákok a betléri kastélyról. Az is kiderült: mindenki szívesen beköltözött volna az Andrássyak egykori lakhelyére. :) 

Innen a Szlovák Paradicsomba mentünk. Sajnos a dobsinai jégbarlang nem volt nyitva még ekkor, így maradt a túrázás. A Zejmár szurdokot választottuk, hiszen azt írták: 8-10 éves kortól ajánlott. Volt itt minden: vaslétra,  híd,  fémtálcák, a patakmeder kövei. Amikor felértünk a Geravy turistaházhoz, mindeki nagyon büszke volt magára. Itt ebédeltünk. Az út végén a Palcmanhutai-tó várt bennünket. Ott is pihentünk egy kicsit. Utána jött Rozsnyó, itt  megnéztük a belvárost (az egyik csoport idegenvezetésével), majd felelevenítettük Mikszáth írásait.

3. nap

A harmadik napot teljes egészében Szádalmáson töltöttük. Reggel az iskolában kezdtük a napot. Velük már régóta megvan a kapcsolat. Többször jártunk már náluk, régebben ők is jöttek gyereknapi rendezvényekre hozzánk. Ismerkedés, bemutatkozás, ajándékok és egy döntetlen meccs (3:3) - így mindkét fél elégedetten jött le a pályáról. A gyerekeink még segítettek felépíteni a közlekedési pályát is, hiszen délután a jövő elsőseit várták az iskolában. Mindenki nagyon aranyos és segítőkész volt, alakultak személyes kapcsolatok.

 A suliból a Ovocovo - Muštáreň Jablonovhoz látogattunk. Ott is kedvesen fogadtak minket, és amellett, hogy elmondták, bemutatták, hogyan dolgozzák fel a gyümölcsöket, zöldségeket, mi lesz a végeredmény, kóstolót is kaptunk ajándékba. :) 

Innen a református lelkészhez mentünk. Vele már délelőtt találkoztunk az iskolában. Varga Zoltántól a településről, a különféle vallásokról, a két falu kapcsolatáról és még nagyon-nagyon sok dologról hallottunk. Vendégül látott minket, a templomot is bemutatta, és még az orgonát is ki lehetett próbálni. A lelkész úr határtalan kedvessége teljesen feldobott minket. 

 A vacsora után pedig - amikor már azt hittük, nem lehet tovább fokozni a napot - a Granárium tulajdonosa, Pápai Lóránt mutatta be nekünk a régi pincét és magtárat, ezzel kapcsolatban pedig azt, hogy hogyan éltek itt régen az emberek, hogyan dolgoztak, milyen borokat készítenek, mit ettek. Még a juhtúrós sztrapacska autentikus receptjét is megtanultuk. Szuper volt! Köszönjük, Szádalmás, a sok-sok kedvességet, emberséget, közvetlenséget. Teljesen feltöltődtünk. Ki sem mozdultunk a faluból, de mégis talán ez volt a legmozgalmasabb nap.

A terv egyébként az volt, hogy a polgármesterrel találkozunk, de neki el kellett utaznia. Ugyancsak nem volt otthon a katolikus plébános, így vele sem tudtunk találkozni. 

4. nap

Hazafelé Kassa volt a fő cél. Az első állomás az állatkert volt. Itt nemcsak egzotikus állatok vannak, hanem olyanok is, amelyek őshonosok Szlovákiában (medve, farkas). 

Ahogy beértünk a városba, először a Google-autóval találkoztunk, így ha frissítés lesz, nézhetjük magunkat a Google Street View-ban. :) 

A parkolóból a rodostói házhoz mentünk. Mivel már ezzel foglalkoztunk, megbeszéltük, amit tanultunk Mikes Kelemenről, Rákóczi száműzetéséről. Meghallgattuk az idegenvezetést a felkészült csoporttól, majd megkoszorúztuk Rákóczi szobrát. 

A dómnál is az idegenvezetéssel kezdtük. Először Rákóczi sírját látogattuk meg, majd a gótika jegyeit kerestük az épületen belül és kívül. A vállalkozó szellemű gyerekekkel felmásztunk a Zsigmond-toronyba is. 

A kirándulás - sajnos - véget ért.